Meseszép mesék

KÉPEK APÁK NAPJÁRA

 

Mezei András: Apja és fia

Ha apuval megszökünk,
délig haza sem jövünk.
A kezünket zsebre vágva
Kisétálunk a világba.

Még hogy ő nagy, én kicsi,
talán ez is valami?
Lábunk előtt fut a labda,
Hol én rúgom, hol meg apja.

Azután meg leülünk,
izzadt ingben leülünk,
ehetnénk is az ebédet,
kezet mosunk, bokát, térdet.

 

Móra Ferenc: Este

Este van, este van,
édesapa fáradt -
aranyhajú lányom,
te bonts nekem ágyat.

Szelíden te simítsd
puhára a vánkost,
ágyam szélire is,
te ülj ide mármost.

Homlokomon a bú
nagyon elborongott,
kicsi száddal róla
leheld el a gondot.

Virágfejecskédet
hajtsd szívem fölébe,
nevess éjszakára
csillagot beléje.

Mesélj is majd egyet
szegény apukádnak,
úgy mintha mesélnél
a hajasbabának:

"Volt egy szegény ember
nagy Meseországban,
nem volt mása csak egy
aranyhajú lánya..."

 

Paár Gyöngyi: Tőled kaptam...

Te voltál, ki megteremtett,
gyerekből éretté nevelt.
Tanítottál sok dologra,
cipőt kötni, vagy hogy mennyit mutat az óra.

Bicikliztünk, nevettünk sokat,
kifulladásig játszottunk nagyokat.
Megmutattad milyen egy apát szeretni,
s hogy az értékeket sosem szabad feledni.

Tanultunk számokat, betűket,
kacagva néztük együtt a meccseket.
Beszélgettünk, viccelődtünk csak mi ketten,
megszűnt a világ s én csak rád figyeltem.

De a gyermek hamar felnőtté lett,
s már nem volt olyan szép az élet.
Véget ért a szép időszak,
belőled pedig elszállt a jóindulat.

Gyűltek a felhők taposva a gyönyörű napot,
ekkor csalódtam benned elég nagyot.
Tíz év adatott meg a jónak és szépnek,
bekövetkezett, mitől a gyerekek annyira félnek.

A kedves, drága, szeretett édesapa,
kire kislánya szívesen hasonlítana,
megszűnik létezni, egy idegen lép helyébe,
a szeretet elillan s félelmet hagy cserébe.

Tőled tanultam ezt is, mikor szörnnyé váltál,
ellenségednek s nem vérednek láttál.
Felöltötted a kegyetlenség sötét gúnyáját,
már nem viselted az apa oltalmazó palástját.

Megtanítottad a bizonytalanságot,
mely egy időben a tetőfokra hágott.
Azt is tudom hogy kell falat emelni,
ha nehéz a rosszat feledni.

Tudom mire képes a harag,
a milyen mikor a kéz arcon csap.
A kéz, mely egykor biztonságot adott,
gyengéden, melegséggel simogatott.

Ezer, meg ezer vétket sorolhatnék,
de feledem a múltat, mely régóta bennem ég.
Nincs bosszúszomj, se harag lelkemben,
csak a várakozás kísér életemben.

Kislány vagyok mindörökké,
vágyakozással, mely egyszer átalakul örömmé.
Akkor szemben velem megállsz az út közepén,
nem lesz ott más, csak Te meg Én.

Majd összeborulunk némán, csendben,
felcsendül a közös zene szívünkben.
Vezényli a szeretet,
mikor újra egymásra talál apa s gyermek.

Büszkén húzom ki magam,
boldog leszek s nem ülök egyedül a magányban.
Elmondom majd mindenkinek, hogy TE VAGY AZ ÉDESAPÁM,
a akkor fogok felnőni igazán!

 

Patus Bernadett: Apu


Te neveltél engem,
Te fogtad kezem
Miattad vagyok, aki vagyok,
S tudd meg, ezért tisztellek és szeretlek nagyon.

Te adtál nekem életet,
S azon belül lehetőségeket
Tőled tanulhattam meg mindent,
És még szeretnék is, azt hiszem.

Tudom, hogy voltak rossz pillanatok,
Mikor egyedül voltál, s zaklatott,
De nem kellett volna félned,
Mert akkor mindenki téged védett...

Köszönök mindent neked
És sajnálom, ha néha rosszat tettem
Most már nagyon bánom,
Hisz tudom, hogy nálad jobb Apa nincs a világon.


Szabó Balázs: Apa

Édesanyából csupán egy van,
de Apából is csak egy lehet.
Figyeljünk rájuk sokkal jobban,
hisz nékik is kijár - ma is - az atyai tisztelet.

Ne feledd, ő volt, ki a bajban
dobott feléd mentő kötelet,
s míg mamád ringatott, ő gyárban
húzta az igát, ám arcod szeme előtt lebegett...

Vártad, hogy jöjjön és te gyorsan
bújtad batyuját... Mit rejteget?
Csüngtél nyakában az ajtóban,
midőn szívéhez szorította a csöppnyi fejedet.

Minden néked elmondott szóban
- ha néha térdére ültetett -
a mesékben ott volt valóban
a gyermeke iránt érzett, tiszta, néma szeretet.

 Apák napjára
Írta: Baráth Gabriella



Apák napján köszöntelek tégedet édesapám
Virág nélkül állok én most, de nagyon szeretlek ám!

Nem hoztam virágot, sem finom csörgefánkot,
Hoztam viszont nagy ölelést, szép szavakat, sok csínytevést
Mert tudom, hogy te értékeled, nem csak azt, ha jó vagyok,
Hanem azt is, hogyha naphosszat csak rosszalkodok.

Így köszöntlek édesapám, az apukák napján,
S arra kérlek én tégedet, hogy élj még velem soká, soká!

Boldog apák napját!


Az én apukám
Írta: Baráth Gabriella


Az én apukám csudijó!
Van neki egy tutijó
Sapka, sálja, nagy kabátja,
Így mindenki őt csodálja

De az én apukám mást is tud!
Mókát, játékot, mosolyt hoz!
És akkor is, ha rossz vagyok,
Én tudom, ő akkor is SZERET nagyon!

 


vissza a címoldalra





 
 
E-mail:
Jelszó:
 Regisztráció
Elfelejtett jelszó
 
 


meseszep.lapunk.hu címoldaláraLap tetejéreOldaltérképHirdess oldalainkon!
ingyen honlap
Powered by lapunk.hu - Legyen neked is egy ilyen oldalad ingyen!